… a Te arcodat láttam a sajátomban. Nem álmodtam. Teljesen ébren voltam. A szemeiddel a tükrön keresztül a szemeimbe néztem.
Miért jelentél meg 903 mérföld távolságból Nekem?
Egy üzenetet hordozok a szívemben Neked.
Kicsit eltévedtél a jelentéktelen felszíneken. Háttérbe szorítottad a nőiességedet.
Egy szikra, ami valamikor perzselően égett, most egy barlang mélyén melegíti a hideg sötétséget.
Azt gondoltad, hogy elfelejtheted néhány évre?
A meghitt, bensőséges csendnek egyáltalán nincsen helye.
A házasság köteléke egy sablonos formanyomtatványként van lefűzve.
A szíved helyett valami más kapcsolta a sorsfordító láncszemeket egybe.
Része lettél egy örökségnek, ami idegen kultúrából érkezett meg.
Egy régi szemellenző viselése gátol a további fejlődésedben.
A múlt visszaköszön. A jelen, mielőtt jövő lenne, egyszerűen megreked.
Az óra monoton hangon ketyeg. Jelzi, ahogyan a percek elmennek melletted.
Más ritmusban, más elvek szerint éled az életedet.
Egyre kevésbé veszed észre a jeleket.
Többre lennél hivatott, mint az a SZEREP, ami két januári napon Általad, Belőled született meg.