Bejegyzések

Hogyan tovább 2017-ben?

Hogy a kérdésre válaszolni tudjak, tudatosítanom kellett a 2016-os évet. Az elmúlt évet úgy kezdtem, hogy belenéztem egy hatalmas, őszinte, megtisztított tükörbe. Viszontláttam, hogy 2015-ben elkényelmesedtem a jólétben. Volt elég időm és pénzem, hogy a napokat...

Napindítás

Kimondottam szeretem az angliai, nyári reggeleket. 7 körül szoktam felkelni függetlenül attól, hogy dolgozom, vagy szabadnapos vagyok. Nem nagyon szoktam szenvedni az ágyban. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a bennem lévő gondolatokat kiírjam, vagy az aktuális...

Biznisz félig feketében

A munkahelyen már gyakorta nem vagyok ember. Amikor dolgozni indulok, otthon hagyom azt, aki reggel felkelt. Nincs keresnivalója egy olyan világban, ahol a belső érték nem kell. Magamra öltöm a ruhát, ami elfedi a valós formát. Mutatok egy szerephőst, aki sablonosan...

Reggeli tükörtojás

Magamtól kelek. Az óra beállítása csak biztonsági cselekedet. Legalább háromszor 5 perces küzdelem, hogy megbámuljam a plafont felettem. Az FB adja meg a végső lökést ahhoz, hogy az éhséget ne csak képekről ismerjem. Az étkező a földszinten. Felgyorsulok, mert az...

Hegymenet

Augusztus 17-én tettem közzé a Dombtetőről a lejtő aljára írásomat. Utolsó előtti mondatként azt írtam, hogy "...De úgy tűnik, ez kellett ahhoz, hogy felelősséget vállaljak, és egy új, kreatív erőt felfedezzek...". Ma már látom, hogy remek döntés volt bevállalnom a...

Dombtetőről a lejtő aljára

Ahogyan a legutóbbi Facebookos bejegyzésben írtam, az elmúlt hónapokban olyan döntéseket hoztam munka ügyben, amelyek nem segítették a pénzügyeimet. Tavaly novemberben otthagytam az állandó munkámat, hogy több időm legyen a fotózásra, és olyan tevékenységekre,...

Szűkre szabott a stílus?

Amikor megszületünk, minden a miénk. Nyitottan állunk az élet küszöbén. Mezítelen testünket nem fedi semmi még. Az első lélegzetvétel szokatlanul nehéz. A zajok élesen jönnek a fülünk felé. Körbenézünk, izgatott emberek sürögnek-forognak körülöttünk. Nem félünk még....

Meddig várunk!?

A szoba távoli sarkában, egy széles háttámlájú, idős hintaszékben ücsörgök. A gyertya fényei halványan táncolnak a falon. A falióra hangját alig hallom. Hűvös van. Fázok. Egy lyukas takaróval a lábamat betakarom. Hiába a kályha. Fa nincsen amivel begyújthatok. Régóta...

Cselekszem

Egy szerepből hamarosan kilépek. Nemcsak lelépek. A következő feladatra megértem. Magam mögött hagyom azt, ami már nem éltet. Fellélegezhetek. Új kihívások jelentek meg az életemben. Nevetek. Nincsenek véletlenek. Akivel kell megismerkedek. A régi kapcsolataimat...

Apró momentum

Bár későre jár, mégiscsak elindulok. A villanyt lekapcsolom. Egy pillanatra megtorpanok. Várok, amíg a sötétben újra látok. A kabátot a fogasról leakasztom. A szoba ajtaját kulcsra zárom. A lépcsőn leszaladok. A bejárati ajtó kilincsét lenyomom. Némi erőfeszítéssel...

Kell egy kis fűszer

Hűvös van. A Temze partján, a sirályokkal sétálgatok.  A part mentén lévő lakásokban néma alakok. Esőcseppek folynak le a kabátomon. Vashulladékot pakoló daruk mindenhol. A nyár elmúlt. Vége van. A vedéglátó egység ilyenkor is fullon van. Az ablakon át látom, ahogyan...

Amikor a tükörbe néztem…

... a Te arcodat láttam a sajátomban. Nem álmodtam. Teljesen ébren voltam. A szemeiddel a tükrön keresztül a szemeimbe néztem. Miért jelentél meg 903 mérföld távolságból Nekem? Egy üzenetet hordozok a szívemben Neked. Kicsit eltévedtél a jelentéktelen felszíneken....

Semmiből valamit felépíteni

A régit befejeztem, de az újat még nem kezdtem el. Félúton vagyok az átalakulásomban. A távolból már látom, hogyan kell az álmom apró mozaik darabkáiból egy valóságos, élő képet összerakni. Lassú a semmiből valamit felépíteni. Nem megy olyan könnyen, mint elképzelni....

Hiába színezem…

Az emlékeim között sétálgatok. A talpam alatt különböző méretű kavicsok. Az egyiknél megállok. Lehajolok és felveszem. A tenyerembe zárom kedvesen. Hallgatok. A csillagok fénylő vászonná festik az égboltot felettem. Az érzéseim, egybefüggő képként jelennek...

Megbékéltem

Több, mint 1670 nappal ezelőtt a belső művész útjára léptem. Nem sejtettem, hogy milyen kihívásokat tartogat az élet, ha felcserélem az agyon tervezett, lufi, politikai-biznisz mindennapokat egy kötetlenebb, befogadóbb, őszintébb, kreatívabb, önfelfedezős létre. Eddig...

Tapintható öröm

Az élet színpadán játszva fél szemmel a rendezőre látok. Unottan ül. Csak a végeredményt várja. Nem instruál. Hagyja, hogy játszak. Int a kezével. Csend van. Elsötétül a színpad. A következő pillanatban, már egyedül ácsorgok a fekete fényben. Megérint az álom. Egy...

Újra a megkezdett úton

A szemedben ott egy kép, amelyben elevenen élek. Elengedem a kezeidet, és lassan beúszok az érzelmeim tengerébe. Az áttetsző vízben, egy elfeledett világot nézek. Levegőt veszek, és elmerülök újra a mélyben. Az elmúlt hónapokban nem foglalkoztam a belső...

Hazaérkeztem…

A természetben fekszem. Körbenézek. A hely ismeretlen. Kivel jöttem? Az emlékeim kitörlődtek. Mi ez? Egy finom illatú kendő van a csuklómra kötve. Az arcomhoz érintve az érzések képekké lesznek. Egy lány körvonlai kezdenek a fűszálak között feltűnni. Ő a...

Merre vagy?

Merre vagy, ki egykoron rám találtál? Ha körbenézek, többé nem látlak már. A naplemente fátyla nehezedik most rám. Elfedi a szemem sarkát. Csak egy irányban látok rajta át. Mintha egyes részletekre nem lenne szükségem a megnyíló kapun át. Állok, de mégis szélsebesen...

Gyógyulok

Írás közben az alábbi zene szólt: Buika - Jodida pero contenta Mintha a múlt egy hatalmas sebe gyógyulna most be. Az érzelem akadály nélkül kering a testemben. A zene ritmusa a felhők magasságáig emel az éterben. Lábatlógatva figyelek egy ismeretlen alakot a...