Magamtól kelek. Az óra beállítása csak biztonsági cselekedet. Legalább háromszor 5 perces küzdelem, hogy megbámuljam a plafont felettem. Az FB adja meg a végső lökést ahhoz, hogy az éhséget ne csak képekről ismerjem. Az étkező a földszinten. Felgyorsulok, mert az időm, a kajálásra nem végtelen. Sablonos mozdulatokkal készítem elő az olajat, a vajat, a kenyeret, a jalapenot, a paradicsomot, camambert, a tojást, a kagylót és a fűszereket. A kérdés így hangzik: ” Tükörtojás vagy omlett legyen a mai reggelen?
A tükörtojás íze nyerte el a tetszésemet ezen a borongós reggelen. Két tojásból tervezem, mivel a munkahelyen hamarosan újra ehetek. Ezért is szeretem a vendéglátós életet. Kipróbálhatok új ízeket. De na szaporítsam a szót, mert a végén nem eszek. Gázra fel. Olajat a tűzre. Csilli paprika, kagyló, fűszerek jól összekeverve. Már serceg. A tojások tiltakoznak. Félnek, hogy megrepednek. Pedig az utolsó útjuk, ma ott lesz a serpenyőben. Szeretem amikor a sárgája nem folyik szét, hanem marad egyben. Nem sikerült. Még a fotózás izgalma sem tartotta meg félgömben. Laposan szétterült. Folyt, amig engedtem. Állítottam a hőfokon, nehogy eltévedjen. Lassan kész lesz. Piritós a kenyérsütőben. A paradicsom és a camembert már a tányéron szeletben. Közben az óramutató is túl van már a fél kilencen. Közben a tojás is megsült. Ideje kiszednem. Helyet foglalok a kornyhában, a székemen. Kb. 10 perc kell, hogy kényelmesen megegyem. Bon apetit. Összejöttek az ízek. Szeretem! Érzem a chilli erejét rendesen. Könnyezem. A forró jázmin teát is ráengedem. Öblögetek és közben a zsebkendőmet keresem. Az orrom hegyén egy hatalmas jalapeno paprika csepp született. Tüsszentek. A tenyerem időben az arcom elé érkezett. Több zsebkendőre van szükségem. Lassan a reggelit is befejezem… Na, az utolsó falatot is lenyeltem. Az órára pillantok. Emeletre fel! Öltözés!